Az emlékház kertje

Németh Kálmán egész életét meghatározta bensőséges kapcsolata a természettel. Gyermekként túravezetéseket vállalt a Magas-Tátrában, ahol megragadta a természet szépsége: fák, sziklák, virágok. Nagyapja asztalosműhelyében szerette meg a fát, mint művészetének legkedvesebb anyagát, mely egész életében elkísérte. A holt fa műveiben újjáéledt és egy teljesen új életet kapott vésője által. A művész meghatározó gondolata, hogy az emberiséget végigkíséri a fa a bölcsőtől egészen a koporsóig: „Milyen szép ősi szokás volt, amikor az apa a fiának bölcsőt, később hintalovat faragott, majd fia apja emlékére fejfát.”

1923-ban Németh Kálmán családjával Kisalagra költözött (Fótra). Választásuk egyik oka a ház körüli fenyvesek voltak, melyek az egykori szepesi erdők világát idézték fel bennük.

Németh Kálmán életében a kertészkedés szobrászművészeti hivatása, restaurátori munkája mellett harmadik legnagyobb szenvedélye volt. Egy 1969-es cikkben a következőképpen foglalta össze, mit is jelentett számára saját kertje, „birodalma”:

„A kertem mindig segített. Amikor másból nem jutott a terményeivel, a létezésével. A kapavágással, a locsolással, a sok szőlőkaccsal, amikkel felém nyúlt és az erőmet kérte. Tudom én mi hiányzik a sok nyavalygó szép léleknek, amikor a művészek az ember válságáról sipákolnak: csak a munka. Valami, ami két kezünk által létezhet.” 

A fentebb olvasható idézet is jól bemutatja: büszke volt, hogy kétkezi munkával gyümölcsöt és zöldséget termeszthet. A fóti parasztságot sosem nézte le, sőt a fóti Kertbarát kör tagjaival is jó barátságot ápolt.

Kertjének művelését nemcsak autodidakta módon tanulta, hanem – kevesen tudják – a Kisalagi Telep Egyesület kertészetében 1938 júliusában kertészsegédi képesítő igazolványt is szerzett. A gyümölcs kertészet elméleti és gyakorlatai tudnivalóira és teendőire jeles eredményt kapott. Kertészeti ábrákat is kellett egyfajta portfólióként mellékelnie. Az emlékházban megtalálhatók szintén ezek a finom akvarellek. Főbb témái: gyümölcsfák és bokrok ivartalan úton való szaporítása, különböző kerttervek, gyümölcsfa csemeték védelme szél és állatok ellen, a gyümölcsfák térszükséglete típusonként felsorolva (nagy része az ő kertjében is megtalálható), növények telepítésének vázlata, őszibarack telepítés.

Németh Kálmán fiatalon nagybátyjához szegődött vincellérnek, aki mellett kora tavasztól késő őszig dolgozott. Nádasdy László riportjában így emlékezik vissza erről az időszakról: „Akkor szerettem meg a szőlőtőkét. Annyira, hogy most már nem bírok tőle szabadulni, szinte érzem a kacsait a hátamon meg a lábamon, ahogy fogózkodnak belém.”

Németh Kálmán kertje korábban 2400 négyszögöl volt, vagyis kétszer akkora, mint ma, melyben közel ötven fajtájú gyümölcsfát és több száz szőlőtövet gondozott. Sok év alatt fokozatosan telepítette be, fásította kertjét. Számára a szőlő volt a legkedvesebb gyümölcs. A szőlő nagy részét lugas rendszerrel, a ház oldalain körbefuttatta mintegy száz méteren három méter magasságban.  Szőlőit maga kapálta, kötözte, metszette és permetezte. Németh Kálmán és felesége, Zuna Edit gondozta a kertet; amikor a művész idősebb lett, akkor fogadtak alkalmi segítséget. Több alkalommal járt ekkoriban a Fóti Asszonykórus is néhány sor szőlőt kötözni. Németh Kálmán egyiküknek meg is jegyezte, hogy „Ne szorítsd meg úgy a szőlőt, mert nem kap levegőt”.

Németh Kálmán ahogy a borát, úgy a munkát is megosztotta. Szívesen fogadta, hogyha a vendégek is kivették részüket a munkából, ezért „vendégkapákat” is tartott a háznál. Szőlőjéből készült borát sosem adta el, barátaival fogyasztotta a pincében, vagy Kálmán napon. Októberben, névnapján mindig több százan gyűltek össze és köszöntötték fel a művészt. Ezeket az összejöveteleket – melyek általában a kertben lévő nagy diófa árnyékában zajlottak – kötetlen beszélgetés és jó hangulat jellemezte. A szepesieknek külön asztalt biztosított, hiszen nagy tisztelet övezte az ottani rokonokat, barátokat. A kert végében található fatörzs egyik mélyedésébe kis mécsest helyezett, valamint törzsére faragta az „Emlékezés őrtüzére vigyázok” feliratot, melyet Trianonra emlékezve barátaival gyakran körbeállt.

A kert napjainkban

A műemlék épület védett kertje tökéletes környezetet nyújt a háznak. Történeti értéke igen nagy, mert Németh Kálmán maga telepítette és gondozta. A gyümölcsfái között régi magyar tájfajták is vannak. Szintén nagy értéket képvisel a több mint 300 db szőlőtő, amelyeket pótlunk és telepítünk.

A folyamatosan gondozott kert múzeumpedagógiai foglalkozásoknak és városi rendezvényeknek is hangulatos helyszínt nyújt. 

                                                                                                                                                                                                                                    Balogh Dávid

                                                                                                                                                                                                                       művészettörténész-muzeológus