Németh Kálmán Emlékház

2151 Fót, Béke u. 31.

(+36) 27 358 130

(+36) 70 331 9236

Balogh Dávid: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold (…)” – Németh Kálmán és a zalaszentgróti Madonna restaurálása

Balogh Dávid írása


A zalaszentgróti Madonna a magyarországi gótikus faszobrászat egyik kiemelkedő alkotása. Művészettörténeti jelentőségére Hekler Antal (1882-1940) hívta fel a figyelmet, aki a zalaszentgróti plébániatemplomban (Szent Imre-plébániatemplom) véletlenül bukkant rá az I. világháború után.[1] A szobor láttán térdre borult örömében a híres művészettörténész, régész, professzor.[2] Hamar felismerte az alkotás kvalitását, pedig eredeti pompájában nem is láthatta, hiszen az évszázadok során többször átfestették, legutóbb a templom rokokó belsejéhez igazítva Lourdes hatására fehérre és kékre.[3] A rokokó miliő és a szobor gótikus ruházatának redővetései érdekes egyvelegként hatott. A festékrétegek évszázadokig elrejtették a gótikus szobor eredeti szépségét a hívők előtt, mígnem 1958-ban Németh Kálmán szobrászművész-restaurátort kérte fel Dr. Klempa Sándor veszprémi püspöki helynök, Zalaszentgrót plébánosa, hogy szabadítsa meg a szobrot a későbbi korok során rákerült festékektől.

Képeslap a Zalaszentgróti Madonnáról

Az ismeretlen szobrász által faragott Mária-szobor 1495 körül készülhetett a három középkori zalaszentgróti templom egyike számára. Az épületek megsemmisültek a törökök pusztításai és a következő évszázadok során.[4] Sokáig lappangott az alkotás, amikor is előkerült, és a rokokó plébániatemplomban kapott helyet. Radocsay Dénes (1918-1974) művészettörténész, neves középkorász a következőképpen írta le a gótikus Madonna-szobrot: „Telt, asszonyos arcáról higgadt derű sugárzik, fejéről könnyed ívvel csapódik kendője a mellére, felső köpenye jobb karja alatt mély öblöt vet, s más szobrainknál is megfigyelhető hasáb alakú törésekkel gyűrődik. Fitos orrú, pufók gyermeke kíváncsiskodóan hajtja oldalt fejét; Mária arca reálisan életteljes, szinte portrészerű jegyeket visel. Plasztikai erényeit alig csökkenti a kis Jézust tartó jobb kar ügyetlenebb merevsége, avagy a gyermek mozdulatának keresettsége. A figura biztos statikája, az életszerű vonásokkal formált kisded, az egyéni jegyekkel mintázott arc tanúskodik a dunántúli fafaragás hajdani értékeiről.”[5]

A zalaszentgróti Madonna (1495 körül készült), restaurálás előtti állapota, 1958

A szobor az úgynevezett Napbaöltözött Asszony ikonográfiai típusát követi, melyet János Jelenések könyvében található sorok ihlették (Jel, 12, 1-2): Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. 2Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott.”  

A sejtelemes víziót többféleképpen is ábrázolták az évszázadok során, jelen esetben Mária holdsarlón állva az apokalipszis asszonyaként jelenik meg, kezében a kis Jézus, aki a világmindenség glóbuszát, vagy az eredendő bűn legyőzésének és a megváltásnak a szimbólumát jelképező almát tarja. A tipológiai szimbolizmus értelmében Mária a második Éva (vagy új Éva), aki legyőzi az első bűnét azzal, hogy megszüli Jézust.

A zalaszentgróti Madonna (1495 körül készült), részlet, 1958

Dr. Klempa Sándor javaslatára a zalaszentgróti egyházközség az 1950-es években a templom felújításakor a szobrot is restauráltatta.[6] 1958-ban Németh Kálmán a Szépművészeti Múzeum restaurátoraként kapott megbízást a gótikus Madonna-szobor állagának konzerválására (hiszen a fa már erőteljesen szuvas volt), eredeti színeinek feltárására, helyreállítására. „A festékrétegeket és kiegészítéseket az eredetiről le kell fejteni” – olvasható 1958.02.18-án kelt szakvéleményében, melyet Dr. Aggházy Mária és Dr. Entz Géza művészettörténészekkel folytatott előzetes megbeszélésére hivatkozva írt meg. Megjegyzésében továbbá közli, hogy tekintettel a szobor műemlék jellegére, „azon semminemű új, az eredetitől eltérő színezést, aranyozást vagy kiegészítést (sugárkoszorú, korona stb.) végezni nem szabad.” Mária palástáját a legnemesebb lemezarannyal borította, ruhája meggyvörös színe szinte izzik, miközben arcán „komoly méltóságában is finom mosoly lebeg”.[7]

Németh Kálmán Mária fejéről a kék és fehér festékréteget fejtette le 1958 márciusában.

 

A zalaszentgróti Madonna (1495 körül készült), részlet, 1958

Németh Kálmán 1958.05.20-án kelt levelében a következőképpen számolt be a szobor restaurálásáról: „Örömmel értesítem Helynök urat és Kedves híveit, hogy megbízásukból a remek szép középkori madonnájuk restaurálásával elkészültem. A restaurálás igen jól sikerült, igen sok szak és laikus csodálója van. A múzeum egy időre szeretné kiállítani és a pesti közönségnek is bemutatni.”

Mivel az alkotás a Szépművészeti Múzeumban készült el Németh Kálmán műtermében, ezért a kiállítására is könnyedén sor kerülhetett, Zalaszentgróton addig végleges helyét a Szent Imre-plébániatemplom egyik oldalfülkéjében készítették elő.

A restaurált zalaszentgróti Madonna (1495 körül készült), 1958

A főpapi szentmise után megáldott szobor előtt több százan borultak le. Egy idősebb helybéli férfi arra a kérdésre, melyik állapota tetszik jobban a szobornak – a restaurálás előtti vagy utáni – a következőket felelte: „Nekem az is szép volt. Az is kedves volt. Itt nőttem fel Zengróton (így mondja). Gyerekkoromban tele volt az imádságos könyvem szentképekkel. Elvittek Sümegre, Cellbe, meg mindenhová, búcsúkra. Annyi képem volt nekem Máriáról, hogy sok is. De én mégis úgy képzeltem el, hogy valóságban is olyan lehet, mint a mi szobrunk mutatja.…De már látom, hogy még annál sokkalta szebb! Áldja meg Isten azokat a tudósokat meg mestereket, akik ilyen szépre változtatták…Mikor elvitték, azt hittük, hogy már soha többé nem látjuk. Még sírtunk is utána, hogy elhagyott a Máriánk. De mégis visszajött hozzánk…”[8]

A szobor azóta is Zalaszentgrót egyik ékessége, melyet Németh Kálmán szabadított ki a korábbi festékrétegek „fogságából”, visszanyerve eredeti gótikus szépségét.


[1] Ismét régi fényében ragyog a zalaszentgróti Madonna, in: Új Ember – Katolikus hetilap, 1958.03.30.

[2] Magyar Ferenc: Zalaszentgróton – a Napbaöltözött Asszony oltára előtt, in: Új Ember – Katolikus hetilap, 1959.12.13.

[3] Magyar 1959.12.13.

[4] Magyar 1959.12.13.

[5] Radocsay, 1968, 88. Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/Z/zalaszentgr%C3%B3ti%20Madonna%201500%20k..html

[6] Új Ember – Katolikus hetilap, 1958.03.30.

[7] Új Ember – Katolikus hetilap, 1958.03.30.

[8] Magyar 1959.12.13.

1 hozzászólás

  1. Zsóka dátum 2021-05-18 16:03

    Szép munka. köszönöm!

Hagyjon választ Válasz törlése